Juan Negreira
A szüleim nemrég arról meséltek, hogy ők is és én is már nagyon korán megtapasztaltuk a hang erejét. Én, aki a hang érkezése előtt egy fékezhetetlen, hiperaktív kisfiú volt, sokkal szelídebb gyerekké változtam, miután a zene és a hegedű belépett az életembe, 8 éves koromban. Azóta nemcsak a zenéhez, hanem általában véve a hanghoz is kötődöm, ami arra inspirált, hogy épületakusztikából doktoráljak.
A PhD alatt és utána, amikor már egyetemi oktatóként és kutatóként dolgoztam Svédországban, és egyre jobban megismertem a hang és az épületek fizikai tulajdonságait, szenvedélyesen foglalkoztatott az akusztika emberi oldala (azaz, hogy az emberek hogyan érzékelik és reagálnak a hangra) és a műszaki vonatkozása (azaz a helyiség- és épületakusztikai tervezés).
Meggyőződésem, hogy a kutatás és a tudás képes megváltoztatni és javítani az életünket, különösen, ha olyan kérdésekről van szó, mint az akusztikai kényelem és a közérzet megteremtése zárt terekben.
Meggyőződésem, hogy a kutatás és a tudás képes megváltoztatni és javítani az életünket, különösen, ha olyan kérdésekről van szó, mint az akusztikai kényelem és a közérzet megteremtése zárt terekben (irodákban, iskolákban, kórházakban stb.), ahol (sajnos) időnk 90%-át töltjük. E mentén vállaltam fel azt a nagyszerű küldetést, hogy a hangot bevigyük a vizuális világba, amelyben élünk, emellett tudásalapú intézkedésekkel, előadásokkal, kutatással és termékfejlesztéssel próbálom felhívni az építőipar figyelmet a jó akusztikára.
Őszintén remélem, hogy mindenkinek, akivel találkozom, át tudom adni a számomra lenyűgöző tudomány iránti szenvedélyemet, és végül a „hangesztétika” és a „látható akusztika” megkapja a neki járó helyet a mindennapokban fontos dolgok között.
